2013. augusztus 19., hétfő

Póréhagyma-krémleves

Ez a hagymafajta mindig pór(é)ul jár a konyhánkban. Ezt a hülye szóviccet muszáj volt elsütnöm, bocsi. A póréhagyma-krémleves is csak úgy készül nálam, mint a többi krémleves, lássuk.

Hozzávalók:
  • 2 nagyobb póréhagyma
  • 2 cikk fokhagyma
  • 2 közepes vagy 1 nagy krumpli
  • tengeri só 3 színű borssal (vagánykodom na, kaptuk)
  • tejföl vagy tejszín
  • 1 ek. liszt, ha nem elég sűrű
  • 2 ek. vaj + 1 csurrantás olívaolaj

Elkészítés:

A póréhagymát jó alaposan megmossuk (a levelek közé sokszor begyűl a por és sár, meg kell nézni, és ha ilyen, inkább szét kell szedni), vastag karikákra vágjuk. A fokhagymát aprózzuk, ez az első összetevő, amit a felforrósított vaj és olívaolajra dobunk, egyenesen a fazékba. Egy perc után jöhet a póréhagyma is, amit addig párolunk, amíg össze nem esik. Ezután hozzáadjuk a nagyobb kockákra darabolt krumplit, és felöntjük annyi hideg vízzel, amennyi ellepi. Só, esetleg egyéb fűszerek (én néha fehérborsot vagy szerecsendiót használok) hozzáadása után addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.
Levesszük a tűzről, és botmixerrel krémesre pürésítjük. Lassan kevergetve beleöntjük a tejfölt - ha nem kellőképpen sűrű a leves, akkor egy evőkanál liszttel csomómentesre eldolgozott tejfölt -, illetve annyi vizet vagy tejet, hogy a leves kedvünkre való állagú legyen. Sózzuk, borsozzuk. Mérsékelt lángra visszattesszük a tűzhelyre, éppen amíg egyet rottyan.

Apróra vágott, pirított sonkával tálaltam, levesgyöngyöt ettünk mellé. 
Jó étvágyat!

2013. augusztus 18., vasárnap

Mindent-bele-fasírt

Hosszú hétvége vasárnapja, a hűtőben nesze semmi, fogd meg jól. Vagy mégsem? Három evőkanálnyi krumplipüré befigyel egy doboz aljáról, mert tegnap azt az egy krumplit a hámozás végén mégsem kellett volna már odatenni (kb. mindig ez történik az adagoláskor). Burduf túró. Prosciutto. Tojás. Persze, lehetne megint sonkás-sajtos omlett vagy rántotta. Inkább mégse. Olívabogyó. Aszalt paradicsom. Egy nyamvadt sárgarépa a zöldséges fiók legalján. Hmmm... Mi lenne, ha mindent apróra darabolnék, a répát lereszelném, belekerülne villával összezúzva az a szegény krumplipüré is, a tojással összeállna masszává, ha túl lágy, mehetne bele mondjuk prézli. Meg fűszernek apróra vágott metélőfokhagyma, meg zúzott fokhagyma is vagy két cikk, aztán egy hintésnyi bazsalikom, meg kicsi só és bors. Kisebb gombócokat formáznék, meglapogatnám, majd olajban szép aranybarnára kisütném...

Szóval így készült az alábbi mindent-bele-fasírt, recept és egyéb előírások nélkül. Nemhogy ehető, hanem rendesen finom lett!


Ketchuppal vagy pikáns szósszal, kenyérrel vállalható villás reggelit készítettem, a fene se gondolta volna.

Jó étvágyat!