Egyszerű citromos süti

A citromos desszerteket mindig is imádtam. A következő süti tulajdonképpen egy citromos zsíros piskóta, a legegyszerűbb elkészíteni, a recept leginkább csak az arányok miatt szükséges. Könnyű, savanykásan édes, teához isteni.

Hozzávalók:

• 18 dkg liszt;
• 15 dkg porcukor;
• 12 dkg 60%-os vaj;
• 6 tojás;
• 1 cs sütőpor;
• 1 cs vaníliacukor;
• 1 nagy citrom leve és reszelt héja;
• 1 csipet só;
• olaj+liszt a formához.

Elkészítés: 

Kiolajozzuk és lisztezzük a sütőformánkat, én őzgerincformát használok. Begyújtjuk a sütőt. Két nagyobb tálba szétválasztjuk a tojások fehérjét és sárgáját. A vajat felolvasztjuk. A sárgájához adjuk a porcukrot és vaníliacukrot, kifehéredésig keverjük. Hozzáadjuk a citrom lereszelt héját, majd a levét, a felolvasztott vajat, majd apránként a sütőporral elkevert lisztet. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, majd óvatosan a sárga krémhez adjuk, könnyedén belekeverjük. Mint általában a piskótáknál, a cél az, hogy minél több levegő maradjon benne. A kész masszát a formába öntjük, lazán elegyengetjük benne. Lassú tűzön körülbelül egy fél óra alatt készre sütjük. Kivétel előtt tűpróbával ellenőrizzük, hogy egészében átsült-e. Ha kicsit hűl, ki is lehet borítani a formából, sőt recés késsel szeletelhető. Lehet porcukrot szórni rá, de tökéletesen illik hozzá akár egy étcsokis máz is.

Jó étvágyat!

Salátaboglárka-leves

A salátaboglárkának aranyos, fénylő, napsárga virágai vannak, eddig legjobban a nevét szerettem (Üdvözlöm, Saláta Boglárka vagyok). Rákerestem a neten, pipirisalátának is hívják (P.Piri Saláta - tudom, bolond vagyok).

Édesapám tegnap szedett egy nagy zacskónyit a leveleiből. Ilyenkor még nagyon zsengék, salátába ajánlják, de levesnek is ideális. Lehet valamilyen füstölt hússal készíteni, én azt most kihagytam belőle.

Hozzávalók:

• sok salátaboglárkalevél;
• 2-3 tojás;
• 5 szál fokhagymaszár;
• 1 pohár tejföl;
• 1,5 dl tej;
• 1 ek liszt;
• 1 ek zöldséges ételízesítő, só;
• ecet (elhagyható).

Elkészítés:

Odateszünk kb. 2 liter vizet főni. A salátaboglárka leveleinek szárát lecsipkedjük, ez a levesfőzés leghosszabb része. Ha valaki jól bírja a guggolást, akkor érdemes már eleve szár nélkül szedni. 

Jól megmossuk a leveleket, ezzel már jól összeesnek, főzéssel majd az egész adag kb. ötöde marad. A forrásban lévő vízbe tesszük a leveleket, a felaprózott fokhagymát (gyökér+zöldje), ételízesítővel fűszerezzük, én lehetőleg ízfokozó anyagok nélkülit használok. A lisztet, tejfölt, tejet és pár kanálnyit a forró léből csomómentesre keverünk, az újból forrásban levő leveshez öntjük. A tojásokat egy villával felkeverjük, kavarás mellett ezt is a leveshez adjuk. Amikor újból főni kezd, megkóstoljuk, ha szükséges, még megsózzuk, és készen is van. Ha valaki savanykásabban szereti, lehet hozzáadni ízlés szerint ecetet is.

Jó étvágyat!

Gombás-császárszalonnás tortelloni tejszínes szószban

Eddigi tapasztalataim alapján a boltokban kapható tortelloni (a tortellini nagytestvére) töltelékének az íze nem igazán intenzív, viszont különböző extrákkal készített szósszal különlegesebb, mint egy sima makaróni (spagetti, penne, fusilli, stb.). Az alábbi recept alapján készült étel 4 személynek simán elég, esetünkben ez 2 személy 2 nap, másnap is finom. Melegítéskor szükség van még tejszínre vagy tejre, mert egy nap alatt a tészta magába szívja a nedvességet. Az egyik csomag tortelloni négy sajtos, a másik spenótos-ricottás töltelékű volt.

Hozzávalók:

• 500 g tortelloni (2 csomag);
• 200 g császárszalonna;
• 1 közepes fej lilahagyma;
• 200 g csiperkegomba;
• 1 kápia paprika;
• 1 kis csokor petrezselyem;
• 200 ml főzőtejszín;
• só;
• reszelt sajt az adagok tetejére;

Elkészítés:

A hagymát felezem, vékonyra szeletelem. A gombákat megmosom vagy meghámozom, és szintén szeletelem. A paprikát felezem, kicsumázom, julienre vágom. A petrezselyem vastagabb szárait levágom, a zöldebb részt felaprítom.

Odateszem a kb. két liter vizet főni, forráskor mehet bele a tortelloni és a só. A csomagoláson feltüntetett ideig főzöm, majd leszűröm.

A császárszalonnát, ha lehet, már vásárláskor felszeleteltetem, a bőrét lehúzom, a szeleteket tovább vágom kb. 2x2 cm-es négyzetekre, majd egy serpenyőben 3-4 percig pirítom. Ha a kiolvadt saját zsírja kevés a hagyma dinszteléséhez, olívaolajat adok még hozzá, és igen, most megy bele a lilahagyma is. 3 perc után hozzáadom a gombát, a paprikát és a petrezselyemzöldet. Mikor a paprika megédesedik, de még roppanós, hozzáadom a tejszínt, sózom (grill zöldségfűszerrel még finomabb), forrásig hevítem, majd a tortellonit is hozzáadom, egy percnyi kevergetés után elzárom a tüzet alatta. Tálaláskor reszelt füstölt sajtot szórok rá.

 

Jó étvágyat!

Kexalámi

Minden egyes alkalommal, amikor kekszszalámit készítek, a folyamat azzal kezdődik, hogy recepteket keresgélek, és kombinálok, mert van egy pár faksznim, hogy milyennek kell lennie a saját kekszszalámimnak. Ezek közül:

• margarint semmi pénzért nem tennék bele, vajat igen, de keveset;
• tej kell bele, nem víz;
• sok-sok kakaót neki, kevés cukrot;
• érződjön benne az alkohol;
• legyenek benne extrák: mazsola, dió, mogyoró, darabolt étcsoki, stb.

Hogy legközelebb időt spóroljak, leírom a számomra ideális keveréket.

Hozzávalók:

• 300 g háztartási keksz;
• 50 g vaj;
• 3 evőkanál (por)cukor;
• kb. 15 evőkanál tej;
• 3 evőkanál rum (vagy legtöbbször meggylikőr);
• 3 evőkanál kakaó;
• 1 marék mazsola;
• 1 marék darabolt dió+mogyoró+keserűcsoki;

Elkészítés:

A kekszet összetöröm (maréknyi adagonként egy tiszta konyharuha közepébe teszem, összefogom a sarkait, és az asztalhoz püfölöm, vagy kézzel morzsolom - stressz levezetésére sem utolsó:D), egy nagy tálba teszem a mazsolával és a többi darabolt finomsággal. A vajat egy lábasban megolvasztom, hozzáadom a kakaót, a porcukrot és a tejet, folyamatosan kevergetve forrásig hevítem. Leveszem a tűzről, hozzádom a rumot, majd a kekszre öntöm, és jól összedolgozom. A masszát két adagban, még melegen sütőpapírra vagy fóliára halmozom, henger formájúra nyomogatom, szorosan felcsavarom, a sarkait betűröm alá, és a hűtőbe teszem. Legideálisabb, ha egy éjszakát a hűtőben marad, hogy összeálljon, és hogy jól összeérjenek az ízek. Szigorúan "tesztelés" céljából ér már egy óra múltán is pár szeletet vágni, és kóstolgatni.

Jó étvágyat!

Póréhagyma-krémleves

Ez a hagymafajta mindig pór(é)ul jár a konyhánkban. Ezt a hülye szóviccet muszáj volt elsütnöm, bocsi. A póréhagyma-krémleves is csak úgy készül nálam, mint a többi krémleves, lássuk.

Hozzávalók:

• 2 nagyobb póréhagyma
• 2 cikk fokhagyma
• 2 közepes vagy 1 nagy krumpli
• tengeri só 3 színű borssal (vagánykodom na, kaptuk)
• tejföl vagy tejszín
• 1 ek. liszt, ha nem elég sűrű
• 2 ek. vaj + 1 csurrantás olívaolaj

Elkészítés:

A póréhagymát jó alaposan megmossuk (a levelek közé sokszor begyűl a por és sár, meg kell nézni, és ha ilyen, inkább szét kell szedni), vastag karikákra vágjuk. A fokhagymát aprózzuk, ez az első összetevő, amit a felforrósított vaj és olívaolajra dobunk, egyenesen a fazékba. Egy perc után jöhet a póréhagyma is, amit addig párolunk, amíg össze nem esik. Ezután hozzáadjuk a nagyobb kockákra darabolt krumplit, és felöntjük annyi hideg vízzel, amennyi ellepi. Só, esetleg egyéb fűszerek (én néha fehérborsot vagy szerecsendiót használok) hozzáadása után addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.

Levesszük a tűzről, és botmixerrel krémesre pürésítjük. Lassan kevergetve beleöntjük a tejfölt - ha nem kellőképpen sűrű a leves, akkor egy evőkanál liszttel csomómentesre eldolgozott tejfölt -, illetve annyi vizet vagy tejet, hogy a leves kedvünkre való állagú legyen. Sózzuk, borsozzuk. Mérsékelt lángra visszattesszük a tűzhelyre, éppen amíg egyet rottyan.

Apróra vágott, pirított sonkával tálaltam, levesgyöngyöt ettünk mellé. 

Jó étvágyat!