Pont most olvastam egy bejegyzést a megunhatatlan bundáskenyérről (aláhúzza pirossal, ha egybeírom, de szerintem annyira állandósult szókapcsolat, hogy csak azért is!). Drága édesanyám kakaós kávéval együtt szokta készíteni, lehet kicsit bizarr, de nekem az otthon-édes-otthont jelenti.
Azért jó a bundáskenyér, mert megmented vele a szikkadásra ítélt kenyeret. A töltött bundáskenyeret nem koppintottam sehonnan, másoktól függetlenül jött az ötlet, hogy gazdagítsam töltelékkel, aztán láttam, hogy nem én voltam az első és egyetlen, de annyi baj legyen.
Hozzávalók:
- kenyér
- szeletelt sonka
- szeletelt sajt
- burduf túró
- szurokfű (oregánó)
- tojás
- tej
- só és bors
Elkészítés:
Ahogy láttam utólag, sokan a reszelt és megolvadt sajtot használják két szelet összeragasztására. Úgy is jó, de én egy vekniből vastagabb szeleteket vágtam, és a szeletek közepén zsebszerű bevágást készítettem, abba csúsztattam a tölteléket: egy ujjbegynyi burduf túrót, rá egy szelet sonkát, arra egy szelet trappista sajtot + szurokfűt (oregánót) szórtam bele. A tölteléknél lehet persze ennél jobban is kreatívkodni...
A megtöltött szeleteket a kevés tejjel felvert, sózott-borsozott tojásban megforgatjuk, majd olajban szép aranybarnára sütjük.
Jó étvágyat hozzá még melegen, de kihűlve is finom ám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése