2014. január 19., vasárnap

Kexalámi

Minden egyes alkalommal, amikor kekszszalámit készítek, a folyamat azzal kezdődik, hogy recepteket keresgélek, és kombinálok, mert van egy pár faksznim, hogy milyennek kell lennie a saját kekszszalámimnak. Ezek közül:
  • margarint semmi pénzért nem tennék bele, vajat igen, de keveset;
  • tej kell bele, nem víz;
  • sok-sok kakaót neki, kevés cukrot;
  • érződjön benne az alkohol;
  • legyenek benne extrák: mazsola, dió, mogyoró, darabolt étcsoki, stb.
Hogy legközelebb időt spóroljak, leírom a számomra ideális keveréket.

Hozzávalók:
  • 300 g háztartási keksz;
  • 50 g vaj;
  • 3 evőkanál (por)cukor;
  • kb. 15 evőkanál tej;
  • 3 evőkanál rum (vagy legtöbbször meggylikőr);
  • 3 evőkanál kakaó;
  • 1 marék mazsola;
  • 1 marék darabolt dió+mogyoró+keserűcsoki;
Elkészítés:
A kekszet összetöröm (maréknyi adagonként egy tiszta konyharuha közepébe teszem, összefogom a sarkait, és az asztalhoz püfölöm, vagy kézzel morzsolom - stressz levezetésére sem utolsó:D), egy nagy tálba teszem a mazsolával és a többi darabolt finomsággal. A vajat egy lábasban megolvasztom, hozzáadom a kakaót, a porcukrot és a tejet, folyamatosan kevergetve forrásig hevítem. Leveszem a tűzről, hozzádom a rumot, majd a kekszre öntöm, és jól összedolgozom. A masszát két adagban, még melegen sütőpapírra vagy fóliára halmozom, henger formájúra nyomogatom, szorosan felcsavarom, a sarkait betűröm alá, és a hűtőbe teszem. Legideálisabb, ha egy éjszakát a hűtőben marad, hogy összeálljon, és hogy jól összeérjenek az ízek. Szigorúan "tesztelés" céljából ér már egy óra múltán is pár szeletet vágni, és kóstolgatni.
Jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése