2011. június 26., vasárnap

Mi magyarul a papanaş?

Otthon sosem készítettünk papanaş-t, vagy magyar nevén túrófánkot. Az odahaza megszokott ételek körében igen népszerűek a tehéntúróból készült finomságok, sósak és édesek egyaránt. De hogy túrófánk miért nem szerepelt sohasem a menüben, fogalmam sincs. Étteremben ettem, nagyon megízlett, így jó barátom, a Gugli segítségével ráakadtam a receptre is. A magyar recepteket átfutva, észrevettem, hogy alapanyagként nem szerepel bennük a gríz, úgyhogy egy román receptet vettem alapul, hogy az ízélmény ne változzon:

http://bucatariaportocalie.blogspot.com/2009/12/papanasi-cu-smantana-si-gem.html

Változtatni nem is igen kellett rajta, kivéve hogy egy kanálnyi cukrot vaníliacukorra cseréltem, illetve citrom helyett reszelt lime héját használtam (nem nagyzolásból, hanem mert a nyári limonádéőrület miatt az is volt otthon). A végeredmény szinte tökéletes lett. Azért csak szinte, mert savanykás lekvárral lett volna kontrasztosabb, de csak epres vala otthon. A kép nem a legsikeresebb, mert melegen fogyasztva az igazi:)

Hozzávalók:
  • 250 g zsíros tehéntúró
  •  150-200 g liszt
  • 1 tojás
  • 2 ek gríz
  • 1 ek cukor, 1 ek porcukor
  • 1 lime reszelt héja
  • 1 kk szódabikarbóna
  • csipet só
  • tálaláshoz: tejföl + lekvár
  • olaj a sütéshez

Elkészítés:
A villával összetört tehéntúrót összedolgozzuk a grízzel, cukorral, vaníliacukorral, citromhéjjal, szódabikarbónával, sóval és az egész tojással. Ezután fokozatosan adagoljuk a masszához a lisztet, hogy egy puha, de formázható alapot kapjunk (attól függ, hogy mennyire zsíros a túró). Serpenyőben odatesszük az olajat forrósodni, eközben a masszából középen lyukas fánkokat (rendőrfánk:D) és gömböcöket formálunk. Minden fánk tetejére "kalap" kerül, tehát ahány fánk, annyi golyócska. Forró olajban a fánkok mindkét oldalát aranybarnára sütjük.
Tejföllel, gyümölcsízzel, porcukorral tálaljuk. Áfonyalekvárral a legtutibb!

Jó étvágyat hozzá!

2011. június 25., szombat

Zsenge zöldfuszulyka leves

Ej, mi a kő! bloggerina... Kend kenyéren és vízen él?
Beköszöntött a nyár, dúskálni lehet a friss, ropogós zöldség- és gyümölcsfélékben. Ha már nem fenyeget EHEC, mennyi finom salátát ehetsz. Meg pl. zöldpaszuly levest, mert az az asztalunkon mindig szívesen látott vendég. Főleg az otthoni kertből idevándorolt, (paradox módon sárga) zöldbabból készült fajta.

Hozzávalók:
  • 400 g zöldbab
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • 1 zöldpaprika
  • 1 leveskocka
  • 2 dl tejföl + 1 dl tej
  • 1 ek liszt
  • só, bors
  • olaj


Elkészítés:
Ha jól emlékszem, ez volt az első általam készített leves, mert kedvenc és végtelenül egyszerű megfőzni, a legtöbb időt talán a bab előkészítése (végek levagdosása, feldarabolás, mosás) vesz igénybe. Egy fazékban felforrósítjuk az olajat, üvegesre pároljuk rajta az apróra vágott hagymát. Ha olaj helyett egy kevés apróra kockázott füstölt szalonnát használunk, az adni fog a levesnek egy kellemes, rusztikus jelleget. A hagymához borítjuk a zöldbabot, 2-3 percig együtt pároljuk belemorzsolva a leveskockát, valamint a felaprózott petrezselyem 3/4-ét. Ha felforrósodott, hozzáöntünk annyi vizet, hogy ellepje, egészben hozzáadjuk a paprikát, majd forrás után lassú tűzön megpároljuk a babot (ne főzzük túl, zsengén a legfinomabb). Ha kész, kihalásszuk a léből paprikát. A lisztből, tejfölből, tejből összeelegyített habarást belekeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, hogy megfelelő sűrűségű levest kapjunk, végül megszórjuk a megmaradt petrezselyemmel. Kóstoljuk, és sózzuk-borsozzuk. Amikor újra rotyogni kezd, kevergetve még 4-5 percig a tűzön hagyjuk, hogy ne maradjon lisztes íze.
Melegen is fogyasztható, de így nyáridőben langyosan az igazi. Apróra vágott zöldpaprikával vagy vékony csípőspaprika karikákkal nyerő páros.

Türelmet, amíg kihűl és aztán persze jó étvágyat!