Mindent-bele-fasírt

Hosszú hétvége vasárnapja, a hűtőben nesze semmi, fogd meg jól. Vagy mégsem? Három evőkanálnyi krumplipüré befigyel egy doboz aljáról, mert tegnap azt az egy krumplit a hámozás végén mégsem kellett volna már odatenni (kb. mindig ez történik az adagoláskor). Burduf túró. Prosciutto. Tojás. Persze, lehetne megint sonkás-sajtos omlett vagy rántotta. Inkább mégse. Olívabogyó. Aszalt paradicsom. Egy nyamvadt sárgarépa a zöldséges fiók legalján. Hmmm... Mi lenne, ha mindent apróra darabolnék, a répát lereszelném, belekerülne villával összezúzva az a szegény krumplipüré is, a tojással összeállna masszává, ha túl lágy, mehetne bele mondjuk prézli. Meg fűszernek apróra vágott metélőfokhagyma, meg zúzott fokhagyma is vagy két cikk, aztán egy hintésnyi bazsalikom, meg kicsi só és bors. Kisebb gombócokat formáznék, meglapogatnám, majd olajban szép aranybarnára kisütném...

Szóval így készült az alábbi mindent-bele-fasírt, recept és egyéb előírások nélkül. Nemhogy ehető, hanem rendesen finom lett!

Ketchuppal vagy pikáns szósszal, kenyérrel vállalható villás reggelit készítettem, a fene se gondolta volna.

Jó étvágyat!

Puliszka recycled

Nem szeretem, ha a megvásárolt/elkészített étel a kukában landol, rág miatta a bűntudat. Belegondolok, hogy milyen hosszú utat tett meg az asztalomig, hány ember keze munkáját dicséri, én balga még fizettem is érte, és mégis ilyen cudar sorsra jutott. Nem ragozom.

A puliszka az az étel, amit rendszerint nem én készítek el. Nem is tudok sokat enni belőle, sokszor éppen ezért jókora adag megmarad. De a maradékot nem dobom ám ki azonnal, mert hátha mégis. Aztán megmered, hidegen nem finom, nem is guszta, úgyhogy mennie kell. Persze azért megbosszulja magát, az edényt elmosni másnapos puliszka után egy élmény.

Mese-meskete, így született a puliszka recycled.

Hozzávalók: 

• maradék puliszka
• tojás
• sajt
• fűszerek
• olaj

Elkészítés:

A már kihűlt puliszkát összekapargatjuk, ráütünk mennyiség és keménység függvényében egy vagy két egész tojást, sajtot reszelünk bele, fűszerezzük (ha van kéznél valami zsenge zöldfűszer, pl. bazsalikom vagy snidling, akkor azzal, ha nem, akkor is szabadjára lehet engedni a fantáziát), majd jól összedolgozzuk.

Serpenyőben kevés olajat hevítünk, evőkanálnyi adagokat teszünk bele a masszából, szétlapogatjuk, s ha már szép barnás kéreg sült a lapótyák aljára, megfordítjuk őket, hogy mindkét oldaluk ropogós legyen.

Fokhagymás tejföllel az igazi, jó étvágyat!

Mi magyarul a papanaş?

Otthon sosem készítettünk papanaş-t, vagy magyar nevén túrófánkot. Az odahaza megszokott ételek körében igen népszerűek a tehéntúróból készült finomságok, sósak és édesek egyaránt. De hogy túrófánk miért nem szerepelt sohasem a menüben, fogalmam sincs. Étteremben ettem, nagyon megízlett, így jó barátom, a Gugli segítségével ráakadtam a receptre is. A magyar recepteket átfutva, észrevettem, hogy alapanyagként nem szerepel bennük a gríz, úgyhogy egy román receptet vettem alapul, hogy az ízélmény ne változzon:

http://bucatariaportocalie.blogspot.com/2009/12/papanasi-cu-smantana-si-gem.html

Változtatni nem is igen kellett rajta, kivéve hogy egy kanálnyi cukrot vaníliacukorra cseréltem, illetve citrom helyett reszelt lime héját használtam (nem nagyzolásból, hanem mert a nyári limonádéőrület miatt az is volt otthon). A végeredmény szinte tökéletes lett. Azért csak szinte, mert savanykás lekvárral lett volna kontrasztosabb, de csak epres vala otthon. A kép nem a legsikeresebb, mert melegen fogyasztva az igazi:)

Hozzávalók:

• 250 g zsíros tehéntúró
•  150-200 g liszt
• 1 tojás
• 2 ek gríz
• 1 ek cukor, 1 ek porcukor
• 1 lime reszelt héja
• 1 kk szódabikarbóna
• csipet só
• tálaláshoz: tejföl + lekvár
• olaj a sütéshez

Elkészítés:
A villával összetört tehéntúrót összedolgozzuk a grízzel, cukorral, vaníliacukorral, citromhéjjal, szódabikarbónával, sóval és az egész tojással. Ezután fokozatosan adagoljuk a masszához a lisztet, hogy egy puha, de formázható alapot kapjunk (attól függ, hogy mennyire zsíros a túró). Serpenyőben odatesszük az olajat forrósodni, eközben a masszából középen lyukas fánkokat (rendőrfánk:D) és gömböcöket formálunk. Minden fánk tetejére "kalap" kerül, tehát ahány fánk, annyi golyócska. Forró olajban a fánkok mindkét oldalát aranybarnára sütjük.
Tejföllel, gyümölcsízzel, porcukorral tálaljuk. Áfonyalekvárral a legtutibb!

Jó étvágyat hozzá!